Az elmúlt két évben volt néhány mentős élményem, de alapvetően saját lábon érkeztem az ügyeletre. A gyomorgörcs és a csalánkiütés kapcsán az első kérdés mindig ez volt: Mit evett?
Egyszer rántott brokkolit:
„Brokkolit??? Hát nem tudja, hogy az egy erős allergén?”
Nem tudtam…
Egyszer pizzát:
„Pizzát??? Biztos paradicsomszósszal volt megkenve. Az okozhat ilyen tüneteket.”
Jesszus, tényleg? Összementem kicsire, mivel felelőtlennek neveztek, amiért nem tartok diétát. Egyszer visszakérdeztem, milyen diétát kellene tartanom? Válasz persze nem érkezett…
Egyszer szendvicset kígyóuborkával:
„Uborka??? Az egy alattomos zöldségféle. Előfordul, hogy ilyen tüneteket okoz.”
Egyszer kókuszzsíron pirított csirkemell kockákat, rozskenyérrel:
„Kókuszzsír? Minek divatozik? A kókuszzsír allergizál, használjon hagyományos zsiradékot!”
Egyszer zalais szendvicset:
„Felvágott? Nem tudja, hogy mindegyik tele van tartósítószerrel?”
Az első, amiről leálltam az összes zöldség és majdnem az összes gyümölcs, mert hogy permetezés, vegyszerezés, gyorsérlelés – biztos ezek a technológiák a főbűnösök. A fehér lisztet rozslisztre cseréltem, zsiradék minimális, tejtermék, felvágott alig-alig.
Ne kérdezd mit ettem, katasztrófa volt. Azt el kell mondanom, hogy a fentiekben szemléltetett párbeszédek nem az orvosi magabiztosságot erősítették meg bennem, holott a papírjaim már egy vaskos mappát megtöltöttek, és mindig vittem magammal az egészet. Hozzáteszem úgy, hogy egy epeműtéten és egy gyomortükrözésen is túl voltam már.
Egy kiharcolt ételallergia vizsgálat eredménye persze minden ételre negatív lett. Óriási!
Akkor mi ez????
