Éttermi mizériák – Egyesek miért néznek hülyének?

Illedelmesen végigkérdezem az étlapot, mi az, amiben lehet gluténtartalmú összetevő. Ilyen szósz, olyan öntet, ez a mártás liszttel készül, ez búzakeményítős, oké feladom.  Legyen a jól bevált nyers zöldsaláta, pirított csirkemell csíkokkal! Majdnem hanyatt estem, amikor kihozták: pirított kenyérdarabkákkal volt bőségesen megszórva.

Tényleg nem jó kedvemben kérdeztem meg, mi az, ami nem tartalmaz lisztet, mert a glutén szó hallatára már ráncolódott a homlok, hogy mit flancolok. Öcsém, a glutén, nem a liszt szinonimája! Ezt egy vendéglátósnak nem kell tudni? Na, jó ezt hagyjuk!

Oké, nem vagyok ideges … Megemlítem, hogy van benne kenyér és hát izé, erről beszélgettünk vagy negyed órán keresztül, nem tűnt fel? Hú, jaj, elnézést, bocsánat, meg minden, hoz másikat. Egy perc sem telik bele, nyílik a lengőajtó egy fej kukucskál ki: Parmezán mehet?

Parmezán?? Csodálkozom magamban, kicsit értetlenül bólogatok, persze, menjen csak. Jaj, hát aztán hamar fény derült ám a magyar szuperleleményességre! Kikapkodták a kenyérdarabkákat és a megmaradt morzsákat „parmezánként” adták el. Óriási! Mindezt egy elegáns étteremben valahol Észak-Magyarországon…

És akkor jöjjön a kontraszt Badacsonyból! Balaton-panorámás, árnyat adó szőlőlugas, egyszerű kis étterem, semmi flanc, nemes borok között lélekemelő hangulat. Már félve teszem fel a kérdést a felszolgálónak mi az, amit én is megehetek, mert lassacskán kecskének érzem magam ennyi zöld kaja után. Meglepetésemre a bőség zavara tárul elém, vígan száguldozok az étlap sorai között és nem győzök csodálkozni, hogy ilyen is van. Nekik nem probléma ezt vagy azt az ételt kicsit módosítani az érdekemben, ha mégis olyat kívánnék, amiben glutén van.

Biztosan csak álmodom és ez a nyaralás alatt kiélvezett „nem kell főzni, éttermezünk” csak álom. Amikor kihozzák az illatozó kacsát, nem tudom, hogy gyorsan faljam e be vagy hosszan ízlelgessem a fenséges ízét.

Örömmel nyugtázom, hogy ilyen is van, itt a Balaton-parti kánikulában!