1.0Glutén nélkül az élet...https://glutennelkul.cafeblog.huEssencehttps://glutennelkul.cafeblog.hu/author/essence/<p style="text-align: justify"><a href="https://glutennelkul.cafeblog.hu/files/2015/06/ajándék.jpg"><img class=" wp-image-142 alignleft" src="https://glutennelkul.cafeblog.hu/files/2015/06/ajándék-300x300.jpg" alt="ajándék" width="282" height="282" /></a>Nem szoktam összegezni, nem szoktam világmegváltó bölcsességeket megfogalmazni, én egyszerűen csak megélni szeretem a pillanatokat. Nem emlékszem olyan szülinapra, amit ennyire vártam volna, nem emlékszem olyan szülinapra, amire gondolva a könnyeimet kell nyelnem.</p> <p style="text-align: justify">Húszévesen azt gondoltam, hogy negyven évesen már simán családi házam lesz, a kertjében medence partin önt el a mámor, sok barát, család, gyerekek, lufik, lampionok, grill parti. Majd jön az álomutazás, szép ruhák és csillogás. Akkoriban bizonyára túl sok romantikus filmet láttam és a sekélyes sztereotípiákban sem szenvedtem hiányt.</p> <p style="text-align: justify">A valóság a harmadik emelet, a panel, a barátok és Család. Mára a többit giccsnek tartom, a romantikus filmek üres kliséinek. Megváltoztam, átértékeltem mindent, amim van, mindenkit, aki mellettem volt és van.</p> <p style="text-align: justify">Két év alatt, amit a glutén művelt velem mindvégig azt éreztem életemben először, hogy nem vagyok egyedül a szenvedéseimmel. Gyomorgörcs, de olyan, hogy darabokra tudtam volna szaggatni a lepedőt fájdalmamban és Ő ott volt. Szemében aggódás, karjában erő. Amikor feldagadtam az allergiától, száguldott be velem a kórházba az éjszaka közepén, szemében aggódás, karjában erő. Összeestem a kórházban, mert a sürgősségin nem láttak el időben, Ő vitt a vizsgálóba. Mikor magamhoz tértem, Őt láttam magam mellett, szemében aggódás, karjában erő. Amikor a mentő jött értem, otthon maradt a gyerekekkel, de magammal vittem aggódó tekintetét és karjából az erőt.</p> <p style="text-align: justify">Két év alatt meg sem tudom számolni hány ilyen alkalom volt és Ő ott volt és nem hagyott egyedül se a fájdalomban, se a küzdelemben. Én már utáltam magam, undorodtam a felpüffedt, csalánkiütéstől eltorzult arcomtól, Édesanyám kenegette viszkető testemtől. Ha rám jöttek a görcsök csak arra tudtam koncentrálni, hogy a gyerekek ne lássák. Ebben is segített.</p> <p style="text-align: justify">Megtanultam, hogy a kimondott szavak üresek, a látszatajándékok hamisak, az igazi érték, amikor a társad társ marad a bajban és őszintén veled van a legnyomorúságosabb, legszánalmasabb pillanataidban. Nem fordul el, nem undorodik, hanem végigsimítja elgyötört arcod és egyszerűen csak érzed, hogy testben és lélekben veled van.</p> <p style="text-align: justify">Megváltoztam, mert nekem valaha minden kellett, most csak Ő kell és ez a Minden. Kerek szülinapomra nem is kértem mást, csak egy napot Vele, csak ketten, csak mi. Negyven évem legnagyobb ajándéka, hogy megtanultam mi az igazi érték!</p> <p style="text-align: justify">Gyerekeink gyűrűjében, Édesanyám ölelésében és az ő ragyogó kék szemében elveszve gluténmentes tortát eszegetek és boldog vagyok!</p>rich